"Azután az ellobbanó fényben felreped a múlt
és vérlucskos kínok között buggyan elő a jövő
Viadukt aranyhídja feszül a völgy fölé
Vár büszkélkedik alatta és tornyos templomok
Kémények, házak, sokak és nagyok"
(Tihanyiné Bálint Zsuzsa: 1000 éves város 1000 arcú asszonyai)

A sziklákra épült város ezer arca

"1000 éves Veszprém 1000 arcú asszonyai" címmel három helyszínen rendezett két napos bemutatkozást a VENŐKE a belváros udvarain.

Most minden ember gondolatainak ott kell lennie országunk vízzel borított szívében, ahol emberek veszítik el kis semmicskéjüket, amit egy életen át gyűjtöttek össze, és ami az otthonuk. Ahol ezer számra állnak a gáton, és csak azért ennyien, mert a víz nem enged közel több embert. Kívánunk nekik és mindannyiunknak győzelmet a vizek felett! A mi városunk sziklákra épült, de nem feledve az árvíz fenyegetését és az ott helytállók hősiességét, június 7-én és 8-án felragyogtatta szépséges arcát.

Ez az arc női arc volt.

Ó, azok az udvarok!

Oda nem hallatszottak be a légkalapácsok. Háttér a régi háztetők, tornyok és falak. A Fortuna udvaron gyönyörű volt a tánc, és szépen hangzottak a dalok. Kit emelhetnénk ki, hiszen minden szívből és szívünkből szólt! A Gizella udvaron közéleti nők, irodalmárok, költők és könyvírók beszélgettek, helytörténészek emlékeztek, iskolás lányok színesítették a programot. Az Alexandra Könyvesbolt előtti téren festmények kavalkádja, kézműves alkotások, rajzosok, és a férfi kéz által alkotott fémből előállított "Veszprémi Vénusz"

Ó, azok az asszonyok!

Akik szervezték, akik rendezték, akik előkészítették, akik írtak, akik sütöttek, akik székeket hordtak, akik eligazodtak a bürokrácia útvesztőjében és rendet raktak a kapkodó fejekben. Akik lelküket és írásaikat hozták.

Ó, azok a férfiak!

A fiúk, a nélkülözhetetlenek, akik szereltek, rakodtak hurcolkodtak, hangosítottak, zenéltek: Mi lett volna velünk nélkülük!

Ó, azok a vágyak és víziók!

Veszprém legyen nőarcú város, jöjjenek ide a nők az ország minden részéről, legyenek itt nőkonferenciák, szépségversenyek, A Nők Helytállása legyen megbecsülve, férfi társaink minden igyekezetükkel segítsék, hogy asszonyaik gazdag személyisége kibontakozhasson és visszaragyogjon a városra, családjainkra, férfi társainkra. Ezen a két napon valami felsejlett a nők erejéből és tudásából Az eseményen felragyogott a történelmi múlt, a rendezényt szervező nők ügyességében, találékonyságában bizonyított a jelen, férfi társaink segítségében, a szereplő gyermekek tehetségében igyekezetében, pedig a jövő. A közéleti asszonyokkal lelki szemeink előtt már láttuk a nőmúzeumot is. Mertünk álmodni, mert minden létezőt kétszer alkotunk meg. Először az elképzeléseinkben azután a valóságban.

Ó, az időjárás és egyebek!

Hát igen. Hétágra sütött a nap, verte az udvarok kövezetét. Melegünk volt, nem is tudtuk, hová húzódjunk. Kevés ember mert leülni a napra. Szerencsére menedéket kaptunk és öltözőt. Másnap a boldog és sikeres műsorfolyam közepén nyakunkba zúdult az égi áldás. Menekült, ki merre látott. Táncosok, gyermekek kiállító művészek, felolvasók. Hogy az irodalmi műsort megmentsük az Inkognítóban helyet vackoltunk magunknak. Ez sikerült is, és szép rövid bensőséges beszélgetéseken keresztül még mindenki be tudott mutatkozni, ars poétikáját legalább felvillantani. A beszélgetések magas színvonalát Sebő tanár úr biztosította.

Köszönjük mindenkinek, de különösen: Navracsics Tibor országgyűlési képviselőnknek és az Optimal Advice Kft-nek.

Végezetül: Vállalt feladatunkat teljesítettük, a belvárosi udvarokat belaktuk, asszonyaink tehetségét lehetőségeink szerint megmutattuk. Kiadtuk a VENŐKE szellemiségét és életét felvillantó "Nőkkel kerek a világ" c. kiadványunkat (2000 pld.) Kerekedjen hát tovább Veszprém történelme és földrajzi fekvése által determinált női világa.

A nő ott áll a hídon karcsún, látszólag törékenyen. De izmai mint a pillérek, oly feszesen A híd sem már látomás -, kemény acél! A túloldalon a Nap ismét búcsúzik, mint azóta annyiszor. A mindig embert próbáló holnap a cél. Születés-halál itt is és mindenütt örökké egybefoly. A férfi a hátfény miatt most szinte égig ér, kezében kantár helyett virág s bár itt, e helyt nincs esély, hogy egymáshoz idő nélkül átérkezzenek A TÉR-IDŐ fala mégegyszer reped, hogy örökre szétválaszthatatlanul egybeforrhasson az "egyetlen egy", mely minden léteken csak egyet keres: a "másik felet"... S ekkor a GIGÁSZI NŐ végre önmagával egységesül múlt-jelen-jövő egybehímesül Nem lesz többé fehér s fekete sem Csak a szívárvány színesül időkön s tereken át örök-végtelen (Tihanyiné Bálint Zsuzsa fent idézett versének befejező sorai)

 A nő ott áll a hídon karcsún,
látszólag törékenyen. De izmai
mint a pillérek, oly feszesen
A híd sem már látomás -, kemény acél!
A túloldalon a Nap ismét búcsúzik,
mint azóta annyiszor. A mindig
embert próbáló holnap a cél.
Születés-halál itt is és mindenütt
örökké egybefoly.
A férfi a hátfény miatt most
szinte égig ér, kezében kantár
helyett virág s bár itt, e helyt
nincs esély, hogy egymáshoz
idő nélkül átérkezzenek
A TÉR-IDŐ fala mégegyszer reped,
hogy örökre szétválaszthatatlanul
egybeforrhasson az "egyetlen egy",
mely minden léteken csak egyet keres:
a "másik felet"... S ekkor a GIGÁSZI NŐ
végre önmagával egységesül
múlt-jelen-jövő egybehímesül
Nem lesz többé fehér s fekete sem
Csak a szívárvány színesül
időkön s tereken át örök-végtelen

(Tihanyiné Bálint Zsuzsa
fent idézett versének befejező sorai)

2013
 

(HJuli)